a megbocsátó

Egy másik, kevésbé ismert, de szintén nagyon alapvető különbség a két hit között, hogy az iszlám szerint Allah sohasem tesz igazzá eredetileg hitetlen, istentelen embereket. "Az igazhívők iránt kegyet gyakorol, könyörületet mutat, istenfélőkké teszi, és igaz úton vezeti őket. A hitetleneket viszont nem pártfogolja, nem mutat irántuk szánalmat, és nem vezeti őket a helyes úton. Ha a hitetleneket jámborokká tenné, akkor ők félnék a magasságos Allahot, ha a helyes úton vezetné őket, akkor ők azon járnának. A mindentudó Allahnak megvan az ereje ahhoz, hogy a hitetleneket istenfélőkké tegye, oly kegyet gyakoroljon irántuk, mely által igazhívőkké válnak. Ő azonban nem akarja a hitetleneket igazhívőkké tenni, és nem mutat irántuk könyörületet, nem akarja őket istenfélőkké tenni. Ellenkezőleg, azt akarja, hogy legyenek hitetlenek, ahogyan Ő azt már előzőleg is tudta. Bizony őket a sorsukra hagyja, tévelygésbe vezeti őket, és szűkké teszi a keblüket." (Al-Asarí hitvallása, 17.) Az iszlám a totális eleve elrendelésben hisz, a szabad akaratot teljes mértékben tagadja, nézete szerint minden emberi sors és tett, a rosszak éppúgy, mint a jók, Allahtól származnak, minden az ő akaratából előre meghatározottan történik.

A fenti hitvallással ellentétben az Újszövetség ezt állítja: "Hiszen mit is mond az Írás? »Ábrahám pedig hitt Istennek, és ez igazságosságként számíttatott be neki.« Márpedig annak, aki dolgozik, nem kegyelemből számítják fel a bérét, hanem mert tartoznak neki; aki viszont nem dolgozik, hanem hisz Abban, aki igazzá teszi az istentelent, annak a hite számíttatik be igazságosságként." (Pál rómaiakhoz írt levele, 4:3–5) A kereszténység lényege, hogy minden ember istentelen, hitetlen és bűnös Isten szemében, aki azonban minden embert kész kegyelemből igazzá tenni, aki hisz Jézus Krisztusban. A fenti idézet szerint éppen az az ember számít igaznak Isten előtt, aki képes abban hinni, hogy Isten az istenteleneket igazzá tudja és akarja tenni. Allah esetében ezt a tulajdonságot kizárja az iszlám. Valójában tehát nem ugyanarról az Istenről beszél a két könyv.

אָרוֹן הָבְּרִית

frigyláda

1. Izrael bejelenti, hogy birtokukban van a Frigyláda, és a kormány kész bemutatni ezt Jeruzsálemben, egy különleges, erre a célra épített múzeumban a világ közvéleményének. Ez a hír alapjában megerősítené Izrael történelmi legitimitását, nyilvánvalóvá tenné a zsidóság Jeruzsálemhez fűződő jogait, és alátámasztaná a Biblia hitelességét. Jeruzsálem a világ turisztikai és vallási központja lehetne, amely évente zarándokok és érdeklődők tízmillióit vonzaná. Mint Moskoff írja, amennyiben a Frigyláda csupán egy különleges régészeti lelet, ez a terv elvileg akár megvalósítható is lenne. De a rabbik, sőt egyes tudósok szerint is, senki nem tudja, milyen következményekkel járna, ha megpróbálnák felszínre hozni a Frigyládát. A szent tárgy ugyanis elvileg ma is olyan tulajdonságokkal rendelkezhet, mint az Ószövetség idején, amikor a Frigyládából kilépő tűz és energia hadseregeket győzött le, városokat rombolt és természetfeletti üzeneteket közvetített. Moskoff szerint a hivatalos tiltás ellenére eddig kétszer is igyekeztek megközelíteni a Frigyládát őrző föld alatti termet – 1968-ban és 1992-ben –, de egyik alkalommal sem jutottak célba. Amikor megnyitották a terem felé vezető alagutat, megmagyarázhatatlan földmozgás kezdődött, és a földomlások, valamint a lelepleződés veszélye miatt abba kellett hagyni a kutatást. (Teddy Kollek akkori jeruzsálemi főpolgármester ellenezte a kutatást és riasztotta az arabokat, akik kis híján meglincselték a kutatókat.) De ha sikerülne is kihozni a Frigyládát, akkor is kiszámíthatatlan lenne, hogy mit okozna a szent tárgy egy múzeumba zárva. Moskoff arra figyelmeztet, hogy a bibliai példák alapján ez akár tömegkatasztrófával is járhat a látogatókra és a személyzetre nézve.

2. Izrael továbbra is titokban tartja az információt. Eddig ez volt a legbiztonságosabb opció, mert 1967 után így ellenőrzés alatt tudták tartani a területet anélkül, hogy konfliktust provokálnának ki. Most viszont már a növekvő nemzetközi nyomás miatt egyre valószínűbb, hogy Izrael néhány éven belül elveszítheti szuverenitását a Templom-hegy felett, és a terület – benne a Frigyláda –, az ellenségeik kezébe juthat, ami szintén kiszámíthatatlan következményekkel járna.

3. Izrael bejelenti, hogy megtalálták a Frigyládát, de úgy dönt, hogy a területtel kapcsolatos viták miatt nem hozzák azt a felszínre. Egy ilyen bejelentés lángba borítaná a muzulmán világot, akik minden eddigi gyanújukat igazolva látnák, miszerint a zsidók ki akarják sajátítani a Templom-hegyet. A nemzetközi közvélemény nyomása miatt Izrael kénytelen lenne kompromisszumot kötni, és át kellene adnia a területet az ENSZ, az UNESCO vagy más, hasonló nemzetközi védnökség alá. Ebben az esetben semmit nem nyernének, sőt elveszítenék Jeruzsálem Óvárosát is.

4. Izrael nem jelenti be hivatalosan a Frigyláda megtalálását (de nem is cáfolja, hasonlóan az atombombával kapcsolatos álláspontjához), viszont fokozza a politikai és vallási kampányt azért, hogy zsidók imádkozhassanak a Templom-hegyen. Így a közvéleményt hozzá tudják szoktatni ahhoz, hogy az imádkozáshoz a területen előbb-utóbb zsinagógára is szükség lesz. Ezt az egykori Szentek Szentje helyére (vagyis a Frigyláda feltételezett rejtekhelye fölé) építenék, ami ma szabadon álló, beépítetlen terület a Templom-hegy délkeleti részén (a pontos helyszínt Moskoff nem hozta nyilvánosságra, de cáfolja, hogy akár a Szikladóm, akár az al-Aksza mecset alatt lenne). Ha sikerül közben rituálisan megtisztított papokat felszentelni – amire szintén zajlanak előkészületek a jeruzsálemi Templom Intézetben –, ők a megnyitás előtt a mélyből közvetlenül a zsinagógába hozhatnák a Frigyládát, és így történhetne meg a nagy bejelentés. A világ ebben az esetben kénytelen lenne elfogadni az új helyzetet, és hozzájárulni ahhoz, hogy felépüljön az új szentély, a Harmadik Templom is.