a megbocsátó

Egy másik, kevésbé ismert, de szintén nagyon alapvető különbség a két hit között, hogy az iszlám szerint Allah sohasem tesz igazzá eredetileg hitetlen, istentelen embereket. "Az igazhívők iránt kegyet gyakorol, könyörületet mutat, istenfélőkké teszi, és igaz úton vezeti őket. A hitetleneket viszont nem pártfogolja, nem mutat irántuk szánalmat, és nem vezeti őket a helyes úton. Ha a hitetleneket jámborokká tenné, akkor ők félnék a magasságos Allahot, ha a helyes úton vezetné őket, akkor ők azon járnának. A mindentudó Allahnak megvan az ereje ahhoz, hogy a hitetleneket istenfélőkké tegye, oly kegyet gyakoroljon irántuk, mely által igazhívőkké válnak. Ő azonban nem akarja a hitetleneket igazhívőkké tenni, és nem mutat irántuk könyörületet, nem akarja őket istenfélőkké tenni. Ellenkezőleg, azt akarja, hogy legyenek hitetlenek, ahogyan Ő azt már előzőleg is tudta. Bizony őket a sorsukra hagyja, tévelygésbe vezeti őket, és szűkké teszi a keblüket." (Al-Asarí hitvallása, 17.) Az iszlám a totális eleve elrendelésben hisz, a szabad akaratot teljes mértékben tagadja, nézete szerint minden emberi sors és tett, a rosszak éppúgy, mint a jók, Allahtól származnak, minden az ő akaratából előre meghatározottan történik.

A fenti hitvallással ellentétben az Újszövetség ezt állítja: "Hiszen mit is mond az Írás? »Ábrahám pedig hitt Istennek, és ez igazságosságként számíttatott be neki.« Márpedig annak, aki dolgozik, nem kegyelemből számítják fel a bérét, hanem mert tartoznak neki; aki viszont nem dolgozik, hanem hisz Abban, aki igazzá teszi az istentelent, annak a hite számíttatik be igazságosságként." (Pál rómaiakhoz írt levele, 4:3–5) A kereszténység lényege, hogy minden ember istentelen, hitetlen és bűnös Isten szemében, aki azonban minden embert kész kegyelemből igazzá tenni, aki hisz Jézus Krisztusban. A fenti idézet szerint éppen az az ember számít igaznak Isten előtt, aki képes abban hinni, hogy Isten az istenteleneket igazzá tudja és akarja tenni. Allah esetében ezt a tulajdonságot kizárja az iszlám. Valójában tehát nem ugyanarról az Istenről beszél a két könyv.